Nem az idő rossz, hanem elmaradt az öngondoskodás

Amikor az időjárás hidegebbre, komorabbra fordul, könnyen gondolhatjuk, hogy ez az oka a rosszkedvünknek.

De nézzünk kicsit rá az elmúlt napjainkra: mit tettünk azért, hogy jól érezze magát a testünk és a lelkünk?

  • Mennyit mozogtunk naponta?
  • Voltunk-e szabad levegőn minimum 30 percet naponta?
  • Megálltunk-e pár percre semmit tenni – telefon és egyéb kütyük nélkül?
  • Odafigyelünk-e az étkezésre: rendszeresen, nyugodtan, odafigyelve együnk
  • Játszottunk-e kicsit a gyerekünkkel, baráttal, kutyával vagy nevettünk-e szívből?
  • Olvastunk-e valamit, amiből tanultunk, töltődtünk vagy vidámak lettünk?

A fentiek mind nélkülözhetetlenek testi-lelki jóllétünkhöz, és ha hosszabb ideje elmaradnak, akkor testünk és lelkünk megsínyli.

Nézzünk meg egy helyzetet:

Egy hosszú nap után tartasz hazafelé, és átgondolod a napodat:

Egy tudatos munkanap – visszatekintés

Ma is sok minden történt, de most nem a feladatlistát nézem, hanem azt, hogyan voltam jelen a napomban.

Mozgás: Reggel 20 perc séta a kávézóig, délután egy rövid nyújtózás a gép mellett. Nem volt intenzív, de legalább nem ültem végig.

Szabad levegő: Igen, sikerült! A déli szünetben kimentem a teraszra, csak ültem és néztem a fákat. Este még egy kis séta is belefért — összesen kb. 40 perc a szabadban.

Semmittevés: Volt egy 5 perces megállás ebéd után. Letettem a telefont, nem néztem semmit — csak ültem és figyeltem a légzésem. Meglepően sokat adott.

Étkezés: Reggeli kapkodva, de az ebéd már nyugodt volt. Leültem, nem multitaskoltam, figyeltem az ízekre. A vacsoránál már tudatosan lassítottam.

Kapcsolódás, játék, nevetés: A kutyával játszottam egy kicsit, dobáltam neki a labdát. A nevetés spontán jött, amikor egy barátommal hülyéskedtünk egy hangüzenetben.

Olvasás, töltődés: Este elolvastam pár oldalt egy könyvből, ami a figyelemről szól. Egy mondat különösen megmaradt: „A jelenlét nem időigényes, csak szándékot igényel.”

Az öngondoskodás saját felelősségünk; ne csupán kedvenc tárgyainkra (autó, telefon, kerékpár stb.) figyeljünk oda, hanem magunkra is – elsősorban magunkra!

A szerzőről

25 éve tanárként és cégvezetőként régóta foglalkoztat, hogyan lehet egyensúlyt
találni ebben a gyorsan változó világban.

Dolgoztam egyénileg és csoportokkal is, és
általában hamar megtalálom a hangot a hozzám fordulókkal. Hiszem, hogy habár
különböző problémákkal küzdünk, a megoldás mindig a befelé vezető út.

Amint elkezdjük megérteni és egy kis távolságból megfigyelni elménk működését,
békésebb és sokkal gazdagabb világ tárul fel előttünk.